Propolisz - Apiterápia alapja

A propolisz (görög: προ pro 'érdekében, előtt' és πόλις pólisz) vagy méhszurok olyan gyantás, ragacsos anyag, amelyet a méhek a kaptár védelmére, a betolakodó baktériumok és egyéb kórokozók ellen gyűjtenek. Ragadós, sárgásbarna, kellemes illatú anyag, melyet a fák rügyeiről, fiatal ágairól, levélnyeleiről gyűjtenek be a méhek, átalakítják, azután a kaptárak tömítésére és fertőtlenítésére használják. A fő forrás a fekete nyár rügypikkelyein kiválasztódó enyves bevonat. Más növényekről, égerről, tölgyről, napraforgóról, fenyőkről is gyűjtenek.

A méhek akkor gyűjtik a propoliszt, amikor nincs nektárgyűjtő szezon, és amikor a fiatalabb dolgozók az utódokat etetik. Általában dél körül gyűjtik, amikor a hőmérséklet 20°C-nál magasabb, és a gyanta folyékony.

Mivel a kaptár belsejében állandóan 35 Celsius-fok körüli a hőmérséklet, magas a páratartalom, és nagy tömegben találhatók rovarok, ezért a körülmények ideálisak lennének a különféle kórokozók, baktériumok, vírusok, gombák számára. A propoliszt a méhek építőanyagként, szigetelésként, védelmi célokra, ragasztóként használják. Propolisszal tömik be a réseket és repedéseket, hogy a kaptár hermetikusan zárt maradjon. A 6 mm-nél nagyobb rések betömésére viaszt használnak. A méhek a propolisszal javítják a lép hibáit. Az egész kas, kaptár belső felületét bekenik propolisszal, hogy megakadályozzák a penészedést. Minden felületet, az új lépeket is bevonják ezzel az anyaggal, hogy így sterilizálják őket. Propolisszal vonják be azokat a kis rovarokat, amelyek betévedtek a kaptárba, ezzel bebalzsamozzák őket, így nem indulnak bomlásnak. A propolisz a közösségi immunrendszer része. 

Összetétele

Gyanta egy méh lábán. Saját maga nem tudja leszedni, tisztogató mozdulatokkal (borbélytánc) kéri Propolisz a kaptáron

20 Celsius-fokon és fölötte a propolisz ragadós és gyúrható; hidegben megkeményedik. Színe többnyire barna, de lehet sárga, zöld, piros, fekete vagy fehér is, attól függően, hogy milyen növényről gyűjtötték.

A propolisz összetétele kaptáronként, területenként és szezononként változik attól függően, hogy a méhek milyen jellegű gyantát találtak az adott területen.[1] Különféle növényfajok rügyeiről és sebeiről gyűjtik az alapanyagot. Európában nyírek, nyárak, bükkök, égerek, fenyők, vadgesztenye, szilfa és napraforgó adja a gyantát. A legtöbb gyantát ősszel gyűjtik. Egy méhcsalád 50-500 g propoliszt tud adni.[2][3] A ragasztóhajlam a méhek között faj- és fajtafüggő. A krajnai fajta kevéssé, míg a kaukázusi fajta erősen propoliszoz.

A neotrópusi területeken a fák mellett Clusia és Dalechampia fajok virágáról is szednek gyantát. Ezek az egyedül ismert virágok, amelyek gyantával vonzzák a beporzókat.[4] Chile egyes részein a propolisz a Baccharis bokorfajok által termelt viscidon terpént tartalmaz.[5] A vörös brazil propoliszból nemrég mutatták ki a naftokinon-epoxidot, és prenilezett savakat is kimutattak.[6][7] Mivel nagyrészt a Dalbergia ecastaphyllum adja hozzá a gyantát, a 3-hidroxi-8,9-dimetoxipterokarpán és medikarpin flavonoidok is jelen vannak benne.[8] Gyakori a galangin és a pinocembrin is.[9] Új-Zélandon a kávésav feniletil észtere is a propolisz gyakori összetevője.[10] Kína Henan tartományában a propolisz szinapinsavat, izoferulasavat, kávésavat és krizint tartalmaz; ezek közül az első három antibakteriális hatású.[11]

A propolisz kb. 200 féle anyag keveréke. Főbb komponensei: gyanták, balzsamok (50-60%), viaszok (10-30%), illóolajok (8-10%), valamint virágpor, vitaminok, nyomelemek.[12] Mindig találhatók benne zsíroldékony acaricidok, amelyek természetes védőszerek a kártevők ellen.[13]

Legfontosabb hatóanyagai a flavonoidok.[14] További fontos hatóanyagok: kalkonok, terpének, fenolok és észtereik, poliszacharidok, vitaminok (B1, B2, B6, C, E), aminosavak, enzimek, ásványi elemek (K, Na, Mg, Al, P, Si, Va, Co, S, N, Zn).[2][15] Bizonyítottan tartalmaz ferulasavat, amitől baktériumölő és baktériumfejlődést gátló hatású (külsőleges felhasználás esetén).

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Propolisz